Gerard Piqué is beállt a sorba: ő is győzködi Cesc Fabregast, hogy az ő helye a Barcelonánál van.Az, hogy Fabregasnak szerződése van az Arsenalnál, ahol számítanak rá, a jelek szerint cseppet sem zavarja a katalánok labdarúgóit.
Cesc Fabregasnak a
Gerard Piqué előbb kijelentette, Fabregas biztosan Barcelonába szerződik előbb-utóbb, majd ezt most megtoldotta azzal, hogy az Arsenal középpályása immáron csak a Barcelonára gondol, a szívében a Barcelona mezét viseli, és hogy a világbajnokság nem jött jól emiatt az Arsenal számára.
Le kellene állni, kedves Barcelona-futballisták. De tényleg. Amit a Barca labdarúgói művelnek, az arrogáns és rendkívüli módon tiszteletlen az Arsenallal szemben, amelyet úgy kezelnek, mint egy kis fiókcsapatot, amely köteles átengedni nekik a legjobbját, mihelyst ők úgy gondolják. Mes que un club, hirdeti a Barca jelmondata: több, mint egy klub. Nos, lehet, hogy több, de csak arroganciában, és abban most már nyugodtan felvehetik a versenyt a Real Madriddal, amely ugyanezt a taktikát alkalmazta Cristiano Ronaldo, David Beckham, Zinedine Zidane és igen, Luis Figo megszerzésénél. Akkor a királyi gárda aktuális játékosai is lépten-nyomon siettek kijelenteni, hogy a Real a legnagyszerűbb klub, az ellenállhatatlan, a csodálatos, és a kiszemelt labdarúgónak sem lehet más célja az életben, mint hogy egyszer ott futballozzon.
Mi lenne, ha ebbe nem ártanák bele magukat a futballisták? Igen, az erre vonatkozó kérdéseket nyugodtan el lehet hárítani azzal, hogy kijelentjük, az adott játékos egy másik klub szerződtetett alkalmazottja, nem illendő tehát arról beszélni, hogy hol kellene játszania. Ugyanis nem az ő dolguk. Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha ennyi minimális tiszteletet megad az ember a másik klubnak, és nem próbálja meg efféle nyilatkozatokkal sarokba szorítani, rábírni arra, hogy váljon meg a legfontosabb játékosától, lehetőleg áron alul. Mert bizony ez a stratégia lényege: hogy bogarat ültessenek a kiszemelt áldozat fülébe, hogy aztán az végül bejelentse a klubjának, mindenképpen menni akar, semmiféle kompromisszumra nem hajlandó.
Ez nem szép, nem sportszerű, és szöges ellentétben áll mindazzal, amit a Barcelona már idézett jelmondata képvisel. Persze van morális alap, amelynek köszönhetően az erkölcs magaslatáról csábítgathatja kiszemeltjét a Barcelona: hogy tudniillik az Arsenal annak idején "ellopta" az akkor 15 éves Fabregast a Barca akadémiájáról, így teljesen jogos, hogy most mindent megtesznek érte, hogy visszavigyék, az Arsenal meg ne szóljon egy szót sem.
Csak hát ez nem így működik. Az Arsenal annak idején olyan anyagi ÉS szakmai lehetőségeket kínált Fabregasnak, amelyet az nem tudott visszautasítani. De a Barcelonánál is talán tehettek volna többet, hogy meggyőzzék a katalán, tősgyökeres Barca-szurkoló családból származó gyereket, hogy náluk a helye... annyira biztos nem lett volna nehéz.
Vagy akkor most tessék hasonlóképpen visszautasíthatatlan ajánlatot tenni a klubnak ÉS a játékosnak, ahogy a Real Madrid végül tette Cristiano Ronaldo esetében: akkor a Manchester United ellenállt a médiakampánynak, percek alatt rábólintott azonban, amikor befutott a 80 millió fontos ajánlat... Ennyi a feladata a Barcelonának is. Nem arra van szükség, hogy a klub katalánjai nagy hangon, és nem kis arroganciával csábítgassák Fabregast, hanem arra, hogy ha ennyire szükség van rá, akkor fizessék ki azt, amit az Arsenal kér érte. Utána aztán annyit ajnározhatják neki a klubot és a katalán DNS-t, amennyit csak akarják.
Subscribe to Emirates Gunner's by Email
0 Tollbamondás:
Megjegyzés küldése